Zúzmarás kőre fekszem
Másnak szabadság s bűntelen lézengés |
lehetsz betegség, nekem förtelem vagy; |
az idő halálkanyarja, folytonos fájdalom |
|
Nézem két kiüresedett kezemet: |
a világ hiánya rajtuk, mint égési sebek. |
Tíz kopár körmöm: tíz bekerített katona, |
vérfoltosak és harcképtelenek. |
|
Az őszi nagy kiáltozásból |
így ér el hozzám valami suttogás. |
Párna helyett zúzmarás kőre fekszem: |
nyögés visszhangzik-e vagy dobogás. |
|
|
|