Zúzmarás kőre fekszem

Másnak szabadság s bűntelen lézengés
lehetsz betegség, nekem förtelem vagy;
az idő halálkanyarja, folytonos fájdalom
a bemaszatolt ég alatt.
Nézem két kiüresedett kezemet:
a világ hiánya rajtuk, mint égési sebek.
Tíz kopár körmöm: tíz bekerített katona,
vérfoltosak és harcképtelenek.
Az őszi nagy kiáltozásból
így ér el hozzám valami suttogás.
Párna helyett zúzmarás kőre fekszem:
nyögés visszhangzik-e vagy dobogás.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]