Fölszáll a kútból a vödör
| Fölszáll a kútból a vödör, akár egy mély sóhajtás. |
|
Szomjas vagy, szomjas vagyok. |
| Kiszáradt meder a szád, forróság futóárka, |
|
| Becsukódtak a fák, megrövidült az árnyuk, |
| Egy-egy madár az ég útjain ebédvivő gyerek, |
|
| Mennék is, de te idekötsz ehhez a tájhoz engem, |
| munkád és fáradtságod országom határa lett, |
|
| Elhagyhatatlan út s kövek a napsütésben! |
| úgy körülvesznek, mintha másutt nem is volna már föld |
|
s nem is élnének emberek… |
|
| Íme a víz! Igyál! Válladon túl a hegyek árnya, |
| Szakadt zöld levelük múzsák nyári köténye, |
|
|
|