Zápor utáni táj
| mint csordultig megtelt talpas poharak. |
|
| Kiinnálak, |
elfogyhatatlan világ, |
| de kívánságomtól hirtelen elgyengülök – |
| Látom még a legutolsó villámot is, |
| mint falba a szög, |
a hegy csontjába beletörött. |
| De sértetlenül gőzölög a hegy, |
| szőlők zöld tajtéka elborítja, |
| s tövében lent, mintha a szívem mellékfolyója volna, |
| áradva fut egy forrásvíz-patak. |
|
| Átázott beton-városokból, |
| villámló autók közül is idelátnék: |
| csigák jönnek az úton, fű-ország lassú ökrei |
| s áthúz fölöttük egy-egy gólya-árnyék; |
| s ömlik a zöld, akár a szöcskevér, |
| mint itt felejtett tenger könnyű habja – – |
|
| A teremtés hányadik napja ez? |
|
| Bokáig lépek sugárzó iszapba! |
|
|
|