Rejtsétek el a csodát
| Olyan meztelen minden s olyan kiszámított. |
| Rejtsétek el a csodát, hogy megszeressem. |
| Mint háromszög-fejű sáskák, idegesen |
| fölzabálják a világot a magyarázatok. |
|
| Nem kapok szívdobogást már semmitől sem. |
| Úgy nézem meg az égbontó csodákat, |
| mint zsákruhás nőt, labdázó elefántot, |
| türelmetlenül |
s ideiglenesen. |
|
| S egy őrültet keresek magamban folyton, |
| gépeknek, |
földrészeknek beszélő szentferencet: |
| gyógyíthatatlan szájú rajongót, ki szenved, |
| ha nincs veszélyes titka s kivédhetetlen álma, |
| mert így reménye sincs – zuhog csak rá a nap, |
| mint lenyűgözött fűre, ijesztő kőpofákra. |
|
|
|