Sem halál, sem kőcserép
Mikor már szép lenne a földi nyár |
s a csontvázas test szárnyalni tanulna: |
korommal temeti be a Nap gödreit |
s lefekszik melléd a vérfertőző múzsa. |
|
Csupa seb lesz a szád, a láthatár szemhéja, |
a megálmodott fák közt eléd futó vidék, |
s vakarózhatsz, akár a bibliai ember: |
nem segít sem halál, sem rücskös kőcserép. |
|
|
|