Homlokod homályából
| Kiszolgáltatsz a boldogságnak, |
| s már nem is tiltakozhatok. |
| Elmentél, s nyomban esni kezdett a hó, |
| hogy itt maradjon belőled valami. |
|
| És fújni kezdett a szél is a te kedvességed közeléből, |
| járok azóta hömpölygő huzatban, |
| utcákat fölsebző zenében. |
|
| S elképzelem közben a tavaszt, az aranyat párolgó völgyeket, |
| ahol velem szerettél volna járni – |
| A hajad, a hajad fészket kereső fecske, |
|
| Elképzelem a szerelmet is, de csalódok: |
| jobban szeretsz te, jobban: |
| kitalálod nekem a nevetést, mielőtt elzuhannék |
|
| A folyó zöld, az ég homályba van, a szőlővessző meg a földben. |
|
| Egyszerre látom őket mégis, ha rád gondolok. |
| A nyár ideszalad, a tavasz itt topog, |
| s homlokod homályából csapkod feléd egy lepke. |
|
|
|