Játék a tengeren

I. Bújócskáztunk a víz alatt, gyöngyvető, bolondos halak. Csapkodtál felém a kezeddel, szempilla-verdeséssel. Szerelem volt neked a tenger,   fölzaklató világ – Nyitott szemeden úsztam át, de láttam még: utánam nézel.   II. A zöld folyók mind odafolytak, a kék folyók mind odajöttek s hasad lebegő szigete alatt összefutottak, ölelőztek. A vízbefúltakat feledték s a szenny sodródó rakományát – Csípőd köré, mint Isten gyolcsát, az egész tengert rátekerték.   III. A föld csak emléknek maradt, házaival, köveivel. Vékonyka hajszál volt a part, valamelyik nő hagyta el. A narancsvörös sátrak is, mint a káprázat karikái, vagy, mint izzó gömb-madarak, kezdtek az időn kívül szállni. Tisztátalan sóval a számon a vízről énekeltem hosszan, s mert éltél, örömömben én a tenger arcát megcsókoltam.   IV. Hullámok hab-szarvú bikái hozták a napot közelebb. Vállamra álltál, hogy elérd, s mire elérted, este lett. Halak úsztak éjjel álmodban, ablakunkon bejött a víz – Két melled kincs volt, gyöngy-kavics, mire fölhoztam, fuldokoltam.