Határtalanság

Még csak a fák szédülete nyűgöz le, még csak a tavasz diadalmenete a dombon – A teljes ég újjászületését nézem közelről, mint a szemeid. Még csak a nyers föld fekete pompája tárul és szerelem helyett a bolyongás hatalma: lehetetlen ösvények cserepein járunk, lehetetlen felhőkön, kis fahidakon. Nem kérdem én, ki akarja, hogy veled járjak fák gótikus árnyán, a szél völgyeiben, megyek csak, mint aki hangot hallott, édes üzenetet a hajnal óráiban. Tele van utakkal a föld, gyere, tévedjünk el; kettőnk tévedéséből kihajt majd a szabadság, mert a megszenvedett élet határtalan, mint minden út, mint minden szó, melyet a szív bejár.