Lebegő táj

A partok ágán   fönnakad a víz, zöld pálmalevél most a tó; nevetésed meg hegyről lefutó szél – libegteti és eljátszik vele.   A semmiségből úszik egy hajó,   jön, mint a boldog üzenet. Ülj le a mindenséggel szembe, madarak lengő lombja alá s felejtsd el halvány nevedet.   Ne emlékezz és   ne remélj: így teremts időt szerelemre. Gyümölcsök sárga vihara megérett tested közelébe ért; add el magad egy sóhajért, mely rászállt a szemedre: a megkövült láng bazaltoszlopai   ledőlnek kedvedért.