Soványság

Zaklató szél fúj körülöttem,
sovány vagyok, csapódó, mint az ág.
A soványságot tőled örököltem,
sugár-bordájú, tavaszi világ.
Mosolygok csak nagylábú záporon,
kövér hegyen – s mint aki hódít lassan:
átlengek poklon, égi tárgyakon,
szétoszolván a tékozló magasban.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]