Soványság
Zaklató szél fúj körülöttem, |
sovány vagyok, csapódó, mint az ág. |
A soványságot tőled örököltem, |
sugár-bordájú, tavaszi világ. |
|
Mosolygok csak nagylábú záporon, |
kövér hegyen – s mint aki hódít lassan: |
átlengek poklon, égi tárgyakon, |
szétoszolván a tékozló magasban. |
|
|
|