Egy vers két pillanata

Uborkát eszem szél-puha kenyérrel, magam vagyok a gazda és a vendég – Mosolyog a kezem, emlékezik: akárha kócos kiskutyát etetnék. * Uborkát ettem szél-puha kenyérrel egy oszlop mellett, háttal a világnak. Ősz volt; felhő-billentyűkön az Isten szakácsai zongoráztak.