Tükörcsapda
| tested tükörcsapdába zárja |
| s pici vagy, mint egy gyufaszál. |
| Ha meghalnál és ily kicsi maradnál, |
| Belső zsebemben hordanálak |
| s játszanék veled éjszakánként. |
|
| Eléghetetlen hajad lenne, |
| azt gyújtanám meg minden este, |
| azon át lesnél szemlesütve. |
|
| Veszprémben a sziklák alatt, |
| Szent Margit lépdelt föl a napba: |
| utánaszóltam, s rám te néztél, |
| kislány-kezedben vizeskanna. |
|
| Ha meghalnál, e vizeskannát |
| ivóvizemben fürdetnélek – |
| arcod nézne rám vízhomályból. |
|
| S mire nem volt sohase pénzem, |
| vennék neked egy zongorát |
| s eljátszanám rajt a halált, |
| hogy kinevesd ügyetlenségem… |
|
| Domború üveg tükre bezár, |
| pici vagy, mint egy gyufaszál: |
| árnyékod ment meg, fölnagyítva |
| vetít a kék-fehér falakra. |
|
|
| remeg az asztalon a váza. |
| Hó hull, hó hull a láncnyomokra, |
| hó hull a belső látomásra. |
|
| Két ág között rigó repül, |
| két szárnya szememben marad, |
| borzolják össze most hajad. |
|
|
|
|