Árnyékom ágán

Ellökött engem ez a nyár,
elereszt engem minden ajtó;
kezek átsodorta hídját
csak bámulom egy ferde partról.
Vándor vagyok, álruhám napfény,
se bűnöm nincs, se kenyerem.
Árnyékom ágán meggy piroslik,
vadmeggy s tűnődő szerelem.
A júniusi mulandóság
metszett nagy réztáblára karcol –
Mosolyom: törvény, ezt lássátok,
súlyosabb, mint az életem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]