Árnyékom ágán
Ellökött engem ez a nyár, |
elereszt engem minden ajtó; |
csak bámulom egy ferde partról. |
|
Vándor vagyok, álruhám napfény, |
se bűnöm nincs, se kenyerem. |
Árnyékom ágán meggy piroslik, |
vadmeggy s tűnődő szerelem. |
|
metszett nagy réztáblára karcol – |
Mosolyom: törvény, ezt lássátok, |
súlyosabb, mint az életem. |
|
|
|