Hóhullásban

Hullnak a pelyhek egyre-egyre, fehér körökben keringőzve, szempilláidra zuhannak, elalélnak és meghalnak. Nézem a pillád lágy ívét, mint gyönge virágkerítést, s mögötte azt a kertet, mely télben is melenget. Csendes az este, menjél be, hullongó álom hintsen be, öröm száll a pelyheken; hóhullás a szerelem.