Zápor

Gyerekek visítoznak, iszkolnak hazafelé.   Mogorva vihar csapkod   feléjük villám-bottal. Szalad a kotlósunk is haza a kertek alól;   gömbölyű kiscsibéi   fölsíró sárga gyöngyök. Zápor jön, bika-mérgű, fehér tajtékú zápor –   menedékhelyet hajszol   minden ég alatt élő. Csak apám szánt nyugodtan: öreg már menekülni –   vakrozsdás ekevasán   habzik is ím a zápor. Kalapját feltornyozza s az ökrök oldalához   húzódva nézi, nézi   a vízzé vált világot. Ökörszag s fényes eső kavarog körülötte:   mintha a tájba mosva   guggolna mindörökre.