Vesd meg magad

Vesd meg magad, mert mindent elfelejtesz,
s a felejtésben sorsot nem találsz. –
Karó vagy, melyről elrepül a varjú
s végül utána szállsz.
Vesd meg magad: homlokodon a hold lép,
semmi-hegedű szólal, ha nagyon akarod,
de tisztes kenyered nem tudod megkeresni,
se bolyhos takaród.
Cigánnyal álmodsz? fényes, pénzvértű, kis halakkal?
Egész nap szerencsét vársz s lesed az utcasarkon
a jácint-testű angyalt: kábítson új csodákkal
s hússal is jóllakasson.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]