Boros Anna

Boros Anna bársonynyereg, nem ül arra minden gyerek, aki ráül, jól megülje, hogy a vadőr le ne lüjje. Boros Anna bontott haja erdő alját beborítja, beborítja, akit szeret: földönfutó falevelet. Boros Anna, Boros Anna, vörös kendőd ne vidd haza, vörös kendőd, vörös szárnyad, megkínzóid otthon várnak. Gyere inkább cigányéjbe, tornyos város sűrűjébe, elűzötten, bársonyosan, ha árván is, hatalmasan.