Frontátvonulás

Ugrál, kihagy a szívem. Azt mondják: fetreng az idő nagy magasságokban, ahogy epilepsziás ló a kőbányában. Mi lesz, ha rögtön meghalok? Semmi, mondja egy angyal unottan s rákönyököl az asztalomra. Dehát a nyár! Az áthevült karók! Dehát a körték zöld köldöke a kertben! Dehát szakadár verseim meztelen napozása a templomtetőn! S a holtak becsületsértési pöre! S azok a szétdúlt, illatos romok, melyek szerelmeim helyén ragyognak, mind, mind Istenre maradnának? Sebes huzat lebbenti meg a függönyömet. Te nyitsz rám végre ajtót. Megérkezésed: zápor! Zápor a küszöbre is! A hazahozott magasság megnyugvása.