Rimbaud csészéjéből
| Rimbaud csészéjéből vadméhek isznak: |
| naplopó, szárnyas dandyk, hangos korhelyek. |
| Afrika faistenei csak nézik őket |
| s arcuk, akár egy tuskó, hosszában megreped. |
|
| A vadkölyök sehol. Csak egy nadrág a házban, |
| s nagy tételben a csönd, az ostoros magány. |
| Fegyvert árul talán ma is a sivatagban? |
| Lángszórót, tankot, száján és hasán |
|
| okádó ágyút, mely a versnél szilajabban |
| üvölti, hogy minden homokszemért |
| ölni kell? Minden elfutó madárért? |
|
| Meddig üzletel még a szent fiú a földön |
| s meddig szorítja aranyát hasához, |
| hogy gyulladt mája örökre lehűljön? |
|
|
|