Tulipánok
| Erős illat kerülget s bódít, |
| jártak volna itt gyászolni téged. |
| Tudom, tudom: jobban szeretted őket, |
| vagy a meleg égövi orgonákat. |
|
| Hányszor hívtalak: gyere, menjünk el együtt |
| világot látni, lakni idegen városokban, |
| hol nem kell lesütött arccal járnod |
| szobrok és templomok körül |
| és száz méter magas kőkeresztek |
|
| De te féltél bárhová elindulni, |
| féltél az istenkísértő felhőktől, repülőktől, |
| amely Kanada partjainál úgy nézett rád, |
| mint ragadozó állatok szeme. |
|
| Szegény halottam! neked csak az én |
| mindennapi életem kellett: |
| a hóval elfüggönyzött Alagútban, |
| a szobám, az ágyam, ahol szemedből |
| minden titkot és mandulavirágot előcsaltam. |
|
| Ha élnél, talán már nem is énvelem |
| osztozkodnál ezen a pünkösd előtti délutánon, |
| szomszéd kert korán megérett cseresznyéin. |
| központja vagyok évek óta: |
| szétvert csomópont, rom romok fölött, |
| vádló törmelékhegy és véres forgács. |
| De tulipánjaid még így is |
| minden májusban szegényen s irgalmasan. |
|
|
|