Jóslat
| Eljön az utolsó tavasz, az összeomlás előtti |
| utolsó nyár is, de az ítélet újra elmarad. |
| A tettesek kisompolyognak sunyin a szobákból, |
| az égboltot utánzó üvegcsillárok alól, |
| ki a szabadba, a fák közé |
| és összevegyülnek majd a reumás árnyékokkal. |
| a jövendőmondó szobrok tövében |
| részegek öklendeznek. Nem kérdez senki semmit. |
| A kifosztottak arca földúltabb lesz, mint a bűnözőké. |
|
|