Történelmi pillanat

Napokon át csak a megkésett győztesek siránkozását hallgattam tüzelő borok mellett. Kint szakadt a hó, az órák bent kíméletlenül vertek s nagymessziről elszuvasodott akadémiák recsegtek-ropogtak az alkonyatban. Minden kéz, amely Fölajánlotta a jövőt nekem, üres volt, mint a kifosztott lelkiismeret. Én csak álltam a vörösre izzított kályhának háttal, néztem a szakadó havat s reménykedni kezdtem a hóban.