A mestereim
| Hol vannak, hol a mestereim? |
| Valamikor még hívás nélkül is megjelentek. |
| Jöttek a legkoraibb harangszó előtt |
| a kihalt udvarokon át: őrültek, költők, |
| alkoholista szentek, jöttek az éj mocsarai felől, |
| Magyarország félbetört pünkösdirózsájával a kezükben. |
| Volt, aki árvízzel érkezett, |
| volt, aki csörömpölő sínpár közül, |
| volt, aki sántítva, vállán bakonyi dérrel. |
| És én moccanatlan szájukról |
| olvastam le mindig az üzenetet. |
| Hol időzhetnek most? Hol rostokolnak? |
| Kivel osztják meg halálukat, |
| mint hadifogolytársak az egyszem krumplit? |
| ezt a magábaroskadt, bemocskolódott tájat |
| és bemocskolódott küldetésüket. |
|
|