Esztergomi töredék

Alvó kutyák feje a nehéz porban   s itt-ott szétszórva kövek,   kidöntött fák és bazilika-árnyak: Esztergom augusztus-éji töredékei. Hazaérni én már csak itt érek haza. Egy harang ballag velem a dombok   közé némán, mintha Isten bolondja volna. Ling-leng a diófák közt, én meg mosolygok. Minden porszem a házam népe itt   s minden fűszál. A kígyó is csak annyira fél tőlem, amennyire a teremtmények félnek egymástól kezdet óta. Egyszál gyufa és egyszál csillag kivételes tüzében látom a kezem:   itthon van,   ajtót nyit nekem s oszlatja el az örök sötétséget.