Ott még a Napé voltál

Megyek északra, föl, a hegyek felé, hadd láthassam újra a Mátra vörhenyes erdeit: a kék, a sárga, a tűzvörös lepketábor helyét a forráskút közelében. Ott még sértetlen voltál: áthevült remekmű a lombok alatt. A halál zuhanó fullánkja nem rád esett – bele a szakadékba. Megyek megnézni azt a szakadékot; a szurokvirágok árnyékát körülötte. S megyek tovább a medvecsont-szikla előtt, a lassú kőfolyáshoz. Ott még a Napé voltál: átsütött szoknyádon, rajtad, gyönyöröd s húsod páráján; megyek a fákhoz följebb, a berkenyebokor ezer szeméhez, mert látni akarom, ami tégedet látott s ami eltemethetetlen belőled azóta is.