Zörög éjjel a mák
| a lelkiismeretem fölriad rá: végül is elhagytalak. |
| Nyár van azóta is, nyár van már évek óta |
|
egyedül a ketreces házban. |
| Nem szól senki se hozzád: igazítsd meg a kendőd, |
| mert eljöhet még a világ érted. |
| iszol, ha elsötétített combokat látsz |
|
összefonódni titkos ágyban |
| s az esők, mint a végtelenség foszló fércei eléd lógnak. |
|
| Mindegy már, mi történt s hogyan történt: |
| a tőled ellopott öröklétemet |
| a családom most: bicska és kenyér, |
| s egy halállal eljegyzett nő édessége – |
|
ha nálad keres a bodzaillat, |
| az ablakmosónak álcázott titkosrendőr, |
| velük vagyok s te már csak özvegyem vagy. |
|
|
|