Várakozás a tavaszban
| Ide várlak ebbe az idegen faluba. |
|
Harangoznak s már nyílnak |
| Elindulnak az első méhek is földközelben, |
|
| A szádra gondolok reggel óta, |
|
összeharapdálható nyakadra – |
| akkora ég kezdődik, akkora rét, |
|
mire végighemperegnénk rajta, meg is halnánk. |
|
|
tudom, a bőröd is idevágyik, |
|
mind a tíz ujjad idesiet, |
| megviselt szemed is már zöld lombbal tömné ki magát, |
|
virágkoncoló, sűrű széllel. |
|
| Fülelek, hallgatózom. Újra megszeretem a vonatcsattogást |
|
miattad, mint a századforduló ámokfutói. |
|
Várlak, gyere! A sejtfalak átforrósodtak már |
| s a verebek is az első, átmelegedett porszemeket |
|
|
|