A bokrokat figyeltem

Háborús hírek este a rádióban s a végtelent lezáró fasorban katonák – Le se húnytam a szememet egész éjjel, mintha egy elgázolt asszony holtteste mellett   virrasztottam volna a rendőrségen. Négyet ütött a szomszéd órája, mikor fölöltöztem   és céltalan elindultam. Az utcák dermedten hevertek még, mint sárba lefektetett villanydúcok. Erős kátrányszag émelyített. A bokrokat figyeltem, mi történik?   az ablakokat,   a horpadásokban összegyűlt, mocskos vizet, s fejem sodródó árnyékát a tócsák fölött. A szemközti parkban   mintha gödröt ásott volna   valaki magának a fák közt, csuklók mozogtak, göröngy huppant – – Lehet, hogy újrakezdődik minden végítélet, letarolás? és kezeken, halott szemgolyókon   legyek sétálnak majd,   mint kiégett villanykörtén?