Kihívó vers Bella Ahmadulinához

Szélhámos tündér, te női Jeszenyin, vodkában fürdő apáca – tatár hordák verődtek össze benned és zúdulnának Európára. A múzsák kertjében kancaszag s a nyírfák törzsén fehér tajték: önkívületed édes nyála. Imádlak, te esztelen nagylány, villámló éghajlat-kisasszony, tanítgatod Moszkvát a selypegésre, Párizst a csodálkozásra. Nem kellene félnem, hogy becsapsz, hűtlenséged ott ég a szádon – kétezeréves varázsdobozból bújsz elő, szerelem artistája. Világosságot arcodnak mégsem a gyönyör ad, hanem a hiánya. Majd megköveznek és imádnak, nyíltságodnak piaci híre lesz, de irigyelt ára.