Ünnep a hegyen

Ott jártam a pincék közt újra,   a kádak must-szagában. Szeptember sárgába öltözött leveleit tangóztatta a fákon a szél. Eszembe jutott, hogy végre   megünnepelhetném én is az életemet seregélyek és darazsak bandájában fönt a hegyen. A csőszök kihaltak már, a szüreti énekek elkorhadtak, a bujdosó, boros poharak a régi kezekkel együtt földre estek, de a delejes őszök bujasága poharakon és holtakon átbukdosva is visszatér mindig kísérteni. Duzzadtak a tőkén a fürtök,   mint egy gimnáziumi leányosztály:   a hosszúkás csöcsszemek szétálltak ferdén, leültem hát eléjük melegedni egy kőre. Odagyűlt körém minden dió és méz délutánja, muskotályos szélütéseim minden emléke odagyűlt s elmúlt, de édes bűneimért magamnak újra hálát adtam.