Kivilágított éjszakában

Mikor a kádba beletérdelt, mikor odahajtotta hosszú nyakát az édeni zuhany alá s a fürdőszoba vad tigris-szerelem párájával telítődött, hirtelen azt gondoltam: jobb lenne kiszöknöm a hegyre, ki a májusi virágzajlásba, huzatos pincék közé, hol reszketve nyújtóznak el a duzzadt szőlővesszők és reszketve tágul a Föld orrlika is, mint fiatal csődöröké, jobb lenne gyalogolni vagy ordítozni habosan, ággal cserélni ki a bal karomat, diólevéllel a szívemet, jobb, jobb, mint végigásítozni majd egy női hangra írt operát, melyben köszörűkövek és fejvadász férfiak énekelnek, de elgyöngültem és maradtam s a csönd visszhangzó gömbjében hallgattam fölerősödő sóhajait, szólni nem szóltam, mint aki előre tudja már a végítéletet s vízszintes ágyékán is úgy nyújtóztam el, mintha görcsös motorversenyző oldalkocsisa volnék – kivilágított éjszakában rohantam zúgó füllel, kivilágított bogarak robbantak szét a homlokomon.