Mindennapi történelem

Fölkelni s begyújtani a kályhát, a füst billegése után az agyat, az álmatlanságtól kihűlt csont járatait s keresni az utat a kézhez, a kéztől a vizespohárig, az arc gödreiben a tegnapi hamu maradékát, hátha egy madárból fújó szélvész még föléleszti és vándorolni egyik testtől a másikig s mint nomád királyok: keresni a mindennapos hazát és megtalálva vagy nem találva, egyetlen mosoly sátrában éjszakázni és járni idegenül a teremtésben, belélegezni a fák hajnali mérgét, városok vasporát, elmenni minden háborúba, hordani nyakba akasztva az orgonák lombjait, mint a dögcédulát és mindent értve és semmit se értve megválni attól, amit szeretek, s őrjöngeni azért, amit szerettem, arcátlanul, mint saját életem napszámosa.