Tűz árnya, semmiség

Földrészem ez az idegen szoba; hazám, mert veled alszom el benne. Nyugodt vagyok: az ágy halotti ágyam is lehetne. Tűz árnya, semmiség, szaloncukor-babák s ottkint az elhagyott tél karácsonyfái – szeretlek, mert eljöttél ide csomagokkal, sírni és fázni, enni velem húst, kenyeret, kalácsot s eláztatni ünnepi hajadat a hóban – szeretlek, mert itt múlt el az év, mint a szerelmek egy szobasarokban, mert faágak durrogtak kint a szélben, mint a pezsgősüvegek s láncos botok valahol messze, közeledve, majd távolodva.