Rejtelmeket szólongatok

Ha nem szeretsz még láthatóbban s még láthatatlanabbul, veszendő életemre gondolok: az állatarcú éjszakákra, az összevissza nappalokra s utaim tüske-torlaszára. Tökéletes egyesüléssel kívánom csak a szerelmet – Fákat akarok látni, hol arcod az én arcomba olvadt s felhők suhanó karzatát, ahonnét otthonunkra látunk. S rejtelmeket szólongatok: nyugtalanabb legyen a föld kérdéseimtől, válaszodtól s alkalmasabb így a gyönyörre, ha már annyi titokra, kínra alkalmas néha öntudatlan. Kétségeimtől nem véd semmi, csak a te boldogságod védhet – Tested a legszebb jelű zálog, hogy látható legyen szerelmed és szemed gondolata is, mely mindig az élénk világba sodortat.