Jó reggelt, világ!

Jó reggelt, hűvös kapualjak, hidak, hólepte cementgerendák, égve felejtett villanyok csigolyasora! Jó reggelt, fáradt szerelem, te elkódorgott állat, kék vagy és összefagyott, takarodj haza! Jó reggelt, mozgó, gyámoltalan város, kémények maffiája köpi rád a kormot, jó reggelt, világ! Köszöntelek, mint ki fázó szomszédját köszönti a kerítésen át. Nem érdekelnek most nyüszögő vízcsapjaid, a mosdástól szétázó kezek, szemek és emberarcok elúszó foszlányai, vasgyárak tüzes hasmenése, atom-nyavalyák! Sem az ólombetűs újságok habogása. Halottaidat s örök háborúidat lenézem s hozzád igazodó gyöngeségemet is! Repülőid: megsokszorozható koporsók, minden éjjel fölszállnak ellenem s dobhártyáimat bevérzik. De most nem érdekel a vérem, a sebem! Az a perc, melyben a láthatár széles redőnyeit fölengedem, fényesedjen! Jó reggelt, éjszakai vércsíkok, leheletemben derengő fák, jó reggelt, megnyerhetetlen életem!