Éjszaka, a város utcáin

Céltalan utcák a széllel egyirányban, visszhang-nélküli város, éjszaka. Nincs látható út, amelyen hazajutnék: állok az ég előtt: fölcsöngessem az Istent? Meghajnalodnék bárhol, csak ne házban, vizek göröngyös hátán, a fény futóárkaiban, minél messzebb az ágytól, amelyben meghalok majd s közel, közel a föld választott dombjaihoz. Nincs másom, csak a testem árnyéktalan magánya, elveszteni való csomag a boldogság előtt. Város, vezess el engem a szerelemhez. A fák, a fák holnapra kiragyognak. A Nap körhintájába szállok, nyugtalan utas, és lesz, aki nézi majd hatalmas suhanásom.