Sarkadi imre halálára

Pálinka, fanyar alma s kenyér az asztalon. Köztük sovány kezed emléke, mint a kés. Önkéntelenül is pusztulást idéz e zöldbeforduló, korláttalan napon. Lásd, ez a csendélet maradt utánad, és a mozdulatlan sár gyásza, amelyben lépkedek. Drámád a föld alatt tovább nem élheted: széthasadt koponyád a semmi buboréka. Ahogy a szél mulandó, mulandó a halál. Bűnös vagy, mert te tudtad ezt, s nem hagytál semmi álmot, nem hagytad meg a látszat üdvét, ez arany szalmaszálat. A fák részegségét csodálja egy madár. Pálinkát innék veled vagy vért, míg föllángol egy rózsa csonton is átderengő értelme s víziója.