A szerkesztő utószava

Csoóri Sándor a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb és legizgalmasabb alkotója: író, költő, szociográfus, esszéista; forgatókönyvíróként többször rándult át a filmművészet területére is. Nincs az az értéktartomány, amelyet nyughatatlan szelleme be ne kalandozott volna. A politika kezdettől fogva éppúgy érdekelte, mint a szépirodalom megannyi műfaja. Tanulmányaiból, esszéiből világosan kitűnik, hogy – akárcsak Illyést – az egyetemes magyarság sorsa: történelme, közép-európai meghatározottsága, a világban való szétszórtsága legkivált foglalkoztatta. Évtizedeket áldozott arra, hogy klasszikusaink mellett – Haza a magasban – érvényt szerezzen annak a terrénumnak, amelyet szellemi hazaként szoktunk emlegetni. Föllépése óta nincs nála fölkentebb harcosa a népművészet ügyének. Ezt a sokarcú gondolkodót, aki talán az esszéírásban jutott a legmagasabbra, mutatja be kötetünk.

Eddig megjelent esszékötetei: A költő és a majompofa (1966), Faltól falig (1969), Utazás félálomban (1974), Nomád napló (1978), A félig bevallott élet (1982), Készülődés a számadásra (1987), Nappali Hold (1991). A Tenger és diólevél, amely az életműsorozat első darabja, a fönti könyvekre épül – szinte teljes egészében közli azok anyagát –, de jócskán válogat az utolsó esszékötet után megjelent, különböző lapokból (Alföld, Hitel, Új Magyarország, Magyar Nemzet, Fizikai Szemle stb.) ismert írásokból is. Egy-egy, korábban figyelembe nem vett, s így kötetbe se került, illetve pár, kéziratban maradt esszé ugyancsak gyarapítja a gyűjteményt.

A hatalmas anyag elrendezése, amelyben az író is segített, nem kis feladatot rótt a szerkesztőre. A szerkezet kialakításakor, az időrenden kívül figyelembe kellett venni az egymáshoz tartozó írásokat is; ezek jobbára tematikus ciklust igényeltek. (A ciklusok címei az írótól származnak.) A kötet szerkezete az alábbiak szerint alakult: az Új kőtáblák az írói jegyzeteket, a Meztelenül, mint Ézsaiás az irodalommal, kultúrával, nyelvvel kapcsolatos általános jellegű tanulmányokat, esszéket tartalmazza. A magyar irodalom klasszikusairól készült kisportrék, elemzések, bemutatások A balsors ellenfelei, a kortárs írókat és műveket méltató írások meg a Testközelből című ciklusban kaptak helyet. A Kézfogások – határok fölött című fejezet, miként a beszédes ciklusmegnevezés jelzi, Csoórinak az idegen nyelvű irodalom iránti vonzalmát reprezentálja. Az összegyűjtött esszék-tanulmányok homlokára is emelt Tenger és diólevél középpontjában az élő népművészet – jobbára a népköltészet – áll; a téma megközelítése és föltárása a klasszikus esszék és tanulmányok formanyelvétől az önéletrajz mozzanatait is magukbaoldó vallomásokig terjed. A szem hódításának írásai a képzőművészet (festészet, szobrászat) és a fotóművészet tájaira kalauzolnak, míg a Filmek, színészek című ciklus a filmforgatókönyv-íróként (is) megtapasztalt „nagy szerelmet”, valamint a szín- és az előadóművészet egy-egy jelesét hozza emberközelbe. A személyességtől átfűtött pályaképek és emlékezések A félig bevallott életbe soroltattak be. A könyv két befejező ciklusa (Erkölcsi revíziót! Nappali Hold), a második világháborús tragédia okait éppúgy boncolva, mint a pár év előtti rendszerváltás furcsaságait, a mába vezet. A politikán akarva-akaratlanul csüngő esszéíró talán ezekben a tanulmányokban mint érzékeny látleletekben tárja föl legmélyebben, sokszor önmagába is hasítva, társadalom és egyén, politika és erkölcs, történelmi múlt és a jelenünkig húzódó közép-európai (sokk)valóság ellentmondásait, kitérvén a neuralgikus pontokra is (mi a magyar, zsidó-kérdés stb.).

Az írások alatt, amennyiben föllelhető volt, a születés, illetve az első közlés dátuma szerepel; ahol ezt nem sikerült kideríteni, ott a kötetbeni megjelenés idejét rögzítettük. A Tenger és diólevél az 1961 és 1994 közt született esszéket, tanulmányokat, írói jegyzeteket fogja egybe, de nem kritikai kiadás. A szerkesztő csak bizonyos szempontból törekedett a teljességre: ez legkivált azt szolgálja, hogy az értékek összegyűjtésével az író-gondolkodó arca minél jobban lássék.

 

Sz. L.