Frontátvonulás
Azt mondják: fetreng az idő |
ahogy epilepsziás ló a kőbányában. |
|
Mi lesz, ha rögtön meghalok? |
s rákönyököl az asztalomra. |
|
Dehát a nyár! Az áthevült karók! |
Dehát a körték zöld köldöke a kertben! |
meztelen napozása a templomtetőn! |
S a holtak becsületsértési pöre! |
S azok a szétdúlt, illatos romok, |
melyek szerelmeim helyén ragyognak, |
|
Sebes huzat lebbenti meg a függönyömet. |
Te nyitsz rám végre ajtót. |
Megérkezésed: zápor! Zápor a küszöbre is! |
A hazahozott magasság megnyugvása. |
|
|
|