Badar vallomás a hazáról
| Nektek csak szó volt, iramló beszéd, |
| Isten könnye egy szakadékban, |
| körülállható test, mely folyton vérzik, |
| mindegy, hogy tövissel koronázó nagypéntek van, |
|
| vagy rózsát lávázó pünkösd. Nekem |
| az életem volt. Csak úgy, egyszerűen, ahogy |
| a kezem emelem most is; ahogy a szívem |
| esik hanyatt a sárban. Igen, a butaságok, a sikolyok |
|
| kiégett Hortobágya volt. Egy rosszul összegyúrt |
| agyagasszony, kinek dombos szemhéján mindig |
| súlyos várakozás feszült. Talán miatta s benne |
|
| veszítettem el magam annyiszor, benne a költők |
| vándorarcait, melyek már régesrég szoborarcok |
| s csak néznek engem is, mint ráncos messzeséget. |
|
|
|