Megyek s te mosdatsz engem
Megmosdatsz tetőtől talpig, |
mintha még most is a régi, |
Megyek a hegyre hozzád: kis, kerek |
halott őseim beszélgetnek. |
|
ide-oda szaladgál sok-sok csepped. |
|
amikor a közelben járó fácánok szeme |
az életemtől megsötétedik? |
|
Van valahol még egy másik Isten is? |
aki nem ígér, nem kér, nem kérdez, |
de hét varjúval viteti magát |
hóna alatt harang és katicabogár, |
mögötte hosszan suhogó vizek, |
mintha földtől az alacsony Holdig |
|
Megyek s te mosdatsz engem |
Nedves, zöld leveleid hűsítgetik a húsomat. |
egy-egy életet veszítek el, |
egy-egy ártatlanul roncsoló bűnt – |
a végső életre megteremtenem. |
|
|
|