Ez hát az én országom?
Ez, ez az ide-oda lökődő, |
|
suhannak el a feje fölött, |
|
Ilyenkor él igazán s rendületlenül. |
forgószélre, futóhomokra, |
ilyenkor tapsol meg buzgón |
még egy csörgősipkás papagájt is, |
vagy bika-álarcos költőt, |
ki végpusztulását jósolgatja. |
|
kik vették meg a zsibvásáron, |
s egymásba mosódó országokat. |
|
Így ősz felé, mikor az eső ömlik |
s a jegenyék, mint züllő Góliátok, |
szemérmetlenül levetkőznek, |
s délceg varjakkal őrizteti |
|
|
|