Lassú, májusi eső
Esik, esik, csak úgy magának. |
|
mint bőrig ázott, első áldozós leányok |
összebújnak a magasban. Szemérmük |
szép rejtekhelye is látszik. |
|
Elsistereg egy-egy villám is néha. |
Veszett fejjel a halálba rohan. |
A féltékenykedéseim cikáztak |
s bután, amikor minden szerelemben |
a világ elvesztésétől féltem. |
|
Ma már nem féltek semmit és |
nem félek semmitől. Túl sok |
háború volt az életemben, túl sok |
|
álmatlan év és töredék-szerelem. |
Fonnyadoztak köröttem Budapest fái, |
de én az erdők tüdejével lélegeztem. |
|
Ha múltamra gondolok, hány ilyen |
eső szakad! Hány apró láncszem |
Isten ujjai közül! S nemcsak a |
|
tetőmön kopognak, hanem a csontomon is. |
Halottaim fényes homlokán, amelyek |
mint a megállt órák, számonkérően néznek. |
|
Esik, esik, csak úgy magának. |
|
mint bőrig ázott, első áldozós leányok |
összebújnak a magasban. Szemérmük szép |
rejtekhelye is idelátszik. |
|
|
|