Rigó az olvadásban
Őrülten olvad. Az ereszről |
zsenge vízesések zuhognak alá a járda betonjára. |
cikázva röpdösi körül őket, |
mint ámokfutó vércsék a Niagarát. |
Neked játszik tán? Neked udvarol |
ez a szomszédunkban tanyázó, fölizgult madár? |
Vagy az elöregedő tél szőrkucsmás isteneit provokálja? |
Vulkánok sírnak a Föld másik felén, Mexikóban: |
lehet, hogy miattuk nyugtalankodik s tombol |
Nyakunk behúzva szökdelünk, |
mutatványa csatakos varázsában a tavasz felé, |
gyászra s gyönyörre készen minden órában, minden percben. |
|
|