Ott még a Napé voltál
Megyek északra, föl, a hegyek felé, |
hadd láthassam újra a Mátra |
vörhenyes erdeit: a kék, a sárga, |
a tűzvörös lepketábor helyét |
a forráskút közelében. Ott még |
sértetlen voltál: áthevült remekmű |
a lombok alatt. A halál zuhanó fullánkja |
nem rád esett – bele a szakadékba. |
Megyek megnézni azt a szakadékot; |
a szurokvirágok árnyékát körülötte. |
S megyek tovább a medvecsont-szikla |
előtt, a lassú kőfolyáshoz. Ott még |
a Napé voltál: átsütött szoknyádon, rajtad, |
gyönyöröd s húsod páráján; megyek a |
fákhoz följebb, a berkenyebokor ezer szeméhez, |
mert látni akarom, ami tégedet látott |
s ami eltemethetetlen belőled azóta is. |
|
|