Várakozás
Várok, magam se tudom, mire. |
Elcsattog egy vonat a házad előtt |
s katonák integetnek az ablakokból, |
de szélben lobogó hajuk, mint a gyufaláng, elalszik. |
Aztán minden ott folytatódik újra, |
folytathatatlanul állt az idő. |
Fák bámészkodnak a nyárban, |
mint csalódott újságolvasók nagy ég alatt |
idézi meg köztük a világ végét: |
semmi mosolygás a lustán csapkodó farka mögött, |
semmi szállást kereső vízözön, |
és ganyédombok a délutánban. |
Valami megtörtént már, valami, ami mégse jött el. |
Valami, aminek szállni kéne |
ahogy szavak, seregélyek s jajveszékelő |
atlanti habok suhogtak valamikor |
vagy a rovarszemeket is kiégető, |
de csak egy kilúgozott galamb húz el |
|
|