A bokrokat figyeltem

Háborús hírek este a rádióban
s a végtelent lezáró fasorban katonák –
Le se húnytam a szememet egész éjjel,
mintha egy elgázolt asszony holtteste mellett
 
virrasztottam volna a rendőrségen.
Négyet ütött a szomszéd órája, mikor fölöltöztem
 
és céltalan elindultam.
Az utcák dermedten hevertek még,
mint sárba lefektetett villanydúcok.
Erős kátrányszag émelyített.
A bokrokat figyeltem, mi történik?
 
az ablakokat,
 
a horpadásokban összegyűlt, mocskos vizet,
s fejem sodródó árnyékát a tócsák fölött.
A szemközti parkban
 
mintha gödröt ásott volna
 
valaki magának a fák közt,
csuklók mozogtak, göröngy huppant – –
Lehet, hogy újrakezdődik minden végítélet, letarolás?
és kezeken, halott szemgolyókon
 
legyek sétálnak majd,
 
mint kiégett villanykörtén?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]