Ünnepek után

Enyhe kocsmaszag   a száguldó földalattin   s karácsony ezüst rongyai a lucskos járdán. Földig lelógó vörös sál a fiúk nyakában,   mintha a torkuk vérzene – Ó, békebeli szép haldoklások hótalan harcmezőkön! Valaki Mozartot fütyöl, fönt magasan   a város fölött,   de az is lehet, hogy csak én emlékezem havazó, tágas ünnepekre,   amikor még a harangszó elé is   galambok fogták be magukat nagy csapatban és suhogtak vele hosszan, amerre fújt a szél. Ó, másnapos világ, dobhártya-emlékezés,   micsoda üresség fölé nyomulna most is a zene, a hó, a megizzadt galambcsapat,   itt forog, itt röpdös,   itt hánykolódik a bőröm alatt, mintha minden múlt, amit szerettetek és minden sajgás   bennem adott volna találkozót az égnek.