Kivilágított éjszakában
Mikor a kádba beletérdelt, |
mikor odahajtotta hosszú nyakát az édeni zuhany alá |
s a fürdőszoba vad tigris-szerelem párájával telítődött, |
hirtelen azt gondoltam: jobb lenne |
ki a májusi virágzajlásba, |
hol reszketve nyújtóznak el a duzzadt szőlővesszők |
és reszketve tágul a Föld orrlika is, mint fiatal csődöröké, |
jobb lenne gyalogolni vagy ordítozni habosan, |
ággal cserélni ki a bal karomat, |
jobb, jobb, mint végigásítozni majd egy női hangra írt operát, |
és fejvadász férfiak énekelnek, |
de elgyöngültem és maradtam |
s a csönd visszhangzó gömbjében |
hallgattam fölerősödő sóhajait, |
szólni nem szóltam, mint aki előre tudja már a végítéletet |
s vízszintes ágyékán is úgy nyújtóztam el, |
mintha görcsös motorversenyző oldalkocsisa volnék – |
kivilágított éjszakában rohantam zúgó füllel, |
robbantak szét a homlokomon. |
|
|