Mert volt idő
Mert volt idő, hogy napok se voltak, |
se délelőtt, se dél, se délután, |
csak a kazalból kiröpülő verebek suhorásztak, |
csak arcom szilvaszemét láttam a kútba hullni. |
Tél? ősz? nyár? csak a sár mozgott lábatlanul, |
csak a színváltó ribizlisövény a kertben, |
csak az öregasszony-kendőként csapódó lepkék, |
csak elfutottam és visszatértem, |
csak ott voltam, ahol seb voltam, |
csak a testem voltam, kezem és lábam, |
csak hű kutyaszem a halottvivők háta mögött, |
édes és savanyú esők háltak a számban, |
csak só voltam, vér, csak méz, csak meztelenség. |
|
|